A párhuzamos közös lista oldhatja meg a demokratikus ellenzék szavazatmaximálási problémáját – persze még ehhez is az kell, hogy a DK és az MSZP dűlőre jusson egymással. Előbbi roppant nyájas, utóbbi puhul, miközben a háttérben „szavazót szavazóra rak” a Jobbik.
Az MSZP bejut az Országgyűlésbe, de a demokratikus ellenzék egyetlen másik pártja sem képes erre; a baloldal és az új pólus pártjai leváltják a kormányt, a Jobbik segítsége nélkül – ugyanannak a történetnek ez lehet a legrosszabb, illetve a legjobb befejezése.
Hogy melyik válik valósággá (esetleg egy köztes verzió), az azon múlik milyen minőségű-mélységű összefogás – nevezetesen valamiféle közös lista – van az ellenzéki pártok között. Nem vitás, hogy a kis pártoknak önállóan esélyük sincs, és nem kérdés, miszerint az LMP az utóbbi nyolc évben képtelen volt növelni támogatottságát. Ráadásul a „Lehet Másnak” kezelnie kell azt a problémát, hogy az önállóságát mindenek fölött őrző Momentum lerabolhatja szavazóbázisát. Ahogy azt sem garantálja semmi, hogy a Momentum megugorja az 5 százalékos parlamenti küszöböt és nem hasal el egy izmos 4,8 százalékos eredménnyel. Legnagyobb eséllyel a DK verekedheti be magát a Tisztelt Házba, és talán frakciót is alakíthat – ám az Gyurcsány Ferenc pártjára is visszaüthet, hogy hiába erős az átszavazási hajlandóság, ha nincs összekapaszkodás, esélyes jelöltjei sem kapják meg a többi formáció támogatóinak szavazatát.
Több vagy kevesebb
Botka László most tett egy együttműködési ajánlatot.
Az „MSZP bevisz hat pártot a parlamentbe, és ha jók a választási eredmények, akkor akár mindegyiknek lehet saját frakciója” felütéssel eladni vágyott szisztéma lényege a következő: egy közös lista, aminek a felét a szocialisták átengedik szövetségeseiknek. A javaslat előnye, hogy az MSZP – a 2014-es együttműködéshez képest mindenképp – önmérsékletet tanúsít, és a közvélemény-kutatási eredményekből kiszámolható listás helynél többel kecsegteti remélt szövetségeseit. (A felvetéssel választástechnikai szempontból sincs baj, ugyanis míg egy párt esetében 5 százalék a parlamenti küszöb, három vagy több párt indulásakor marad 15 százalék, és ezt elvileg a szocialisták egyedül is képesek produkálni.) A javaslat gyenge pontja, hogy egy közös listára sűrítené a pártokat, noha azok közül többen arra építették ethoszukat, hogy nem közösködnek a múlt embereivel. Ez pedig azt jelenti, hogy az új formációk támogatóinak egy része óhatatlanul lemorzsolódik. Értsd: az elvtelenségért otthonmaradással büntetheti pártját, márpedig minél alacsonyabb a részvétel, annál inkább a szimpatizánsait remekül mozgósító Fidesznek fütyül a választás. Azaz a kérdés az: hoz-e annyi, jellemzően bizonytalan szavazót egy ilyen összeállás, ami érdemben ellensúlyozza (pontosabban jócskán meghaladja) a „szószegés” miatt kieső szavazókat. És ezen az sem változtat, hogy az MSZP megrendelésére készült közvélemény-kutatás szerint az emberek mintegy kétharmada támogatna egy ilyen összefogást – nagyjából ennyi ugyanis a kabinettel elégedetlenek/kormányváltást akarók száma, akik bármilyen alternatívára rábólintanak. (Emlékeztetőül: egy két héttel korábbi mérés szerint, ha favoritjuk valamilyen okból visszalépne, Botka László és Vona Gábor hívei hajlandóak lennének Szél Bern dettre, az LMP miniszterelnök-jelöltjére szavazni.)
Menekülés vagy gesztus
Ami pedig az „elfogadhatatlanságot” illeti: önkényes és megengedhetetlen az a mondás, miszerint az a formáció, melyik nem él az MSZP által felkínált lehetőséggel, nos, az az Orbán-kormányt tartja hatalomban. Ez ebben a formában nem ajánlat, hanem zsarolás, aminek az az üzenete, hogy ha egy politikai erő pár mandátumért nem adja fel az elveit és nem sorol be az MSZP mögé, akkor a Fidesz csinovnyikja. Őszinte szövetséget kínáló politikus ilyesmit nem mond. Ha mégis, akkor az elsődleges kérdés: mi benne a ráció? Több forrás szerint az, hogy Botka párton belül is kommunikációs, illetve lépéskényszerbe került.
Ami az előbbit illeti, valahogy szét kellett törni azt a képet, hogy ő bárminemű együttműködés gátja. Az utóbbi pedig a pártok természetéből adódik: tökmindegy, kit hány százalékos támogatással választ meg a kongresszus, ha személyes kedveltsége és a pártjáé is egyaránt kopik (lásd ábránkat).
Nem véletlen, hogy az októberi választmányi ülésen többen a miniszterelnök-jelölt megszorítását tervezik, ugyanis politikája kvázi csődöt mondott: a Gyurcsány Ferenccel való konfrontáció nem hozott szavazót, viszont tovább erősítette a baloldal töredezettségét.
Párhuzamos ellenzéki valóságok
Nem véletlen az sem, hogy többen – például a budapesti szocialisták, illetve Molnár Gyula pártelnök maga is – azt forszírozzák, hogy boruljon össze végre az MSZP és a DK. Ez tagadhatatlanul szavazatvonzó lépés, persze leginkább a bázist és a csatározás miatt kiábrándult pártelhagyókat aktivizálhatja.
Csakhogy ez végképp ellehetetleníti Botka ajánlatát. Ha a szocialisták miniszterelnök-jelöltje túl is teszi magát azon, hogy korábban azt állította „Gyurcsánnyal nem, nem, soha”, a DK elnökének beemelése egy együttműködésbe garantáltan taszítja az új pólus pártjainak szavazóit. A látszat ellenére ez mégsem a 22-es csapdája. Ugyanis bár alapesetben az egy közös lista célszerűbb volna, nyugodtan lehet belőle kettő is. Az egyiken az MSZP és a DK gyűjtené a szavazatokat, a másikon az új pólus pártjai feszíthetnének.
Ezzel a párhuzamos megoldással a jelenlegi népszerűségi adatok alapján (a teljes népesség körében) minimum 27 százalékot söpörhetne be a demokratikus ellenzék. Ezt az összefogás lélektani hatása érdemben tornázhatja feljebb: a baloldal csúcsra járathatja a mozgósítást, az új pólus formációi pedig bizonytalanokat is megszólíthatnak. Azaz összességében egy 60 százalékos részvételű választáson (mintegy 4,8 millió szavazó) a voksok 40 százalékát (valamivel több mint 1,9 millió) is elhozhatja a demokratikus ellenzék.
Jobbról előz
Az érdemi bázisépítésre pedig azért van égető szükség, mert a baloldal és az új pólus pártjai nemcsak a Fidesszel, de a Jobbikkal is versenyt kényszerülnek futni. Márpedig a magát néppárttá festő formáció érdemben izmosodik: a biztos választók között egyre szélesebb a merítésük, illetve a bizonytalanok körében is erősödik támogatottságuk. Arról nem beszélve, hogy a Botka–Gyurcsány-csetepatéból számos baloldali szimpatizáns azt szűrte le, hogy a baloldali kakaskodók egyike sem érdemi kihívója Orbán Viktornak, így Vona Gábor Jobbik-elnökre tette tétjeit.
 
Nehéz megállapítani, hogy a túlélés vagy a győzelem reményében  játszik-e helyosztó mérkőzéseket a demokratikus ellenzék. Nem vitás: a  hét eseménye Botka László ajánlata, illetve annak rekordgyorsaságú  visszautasítása volt. A DK, az LMP, a Momentum és az Együtt kapásból  „kikérte magának” az ötletet, a Fodor Gábor vezette – nehezen mérhető  támogatottságú – Liberálisok kivételével mindegyik párt elutasította.
Izomlazító masszázs
Október  közepén ülésezik az MSZP választmánya. Azt rebesgetik, a testület  addigra tiszta vizet akar önteni a pohárba, miszerint – roppant  eufemisztikusan fogalmazva – összhangba hozhatók-e a választmány  elvárásai és a miniszterelnök-jelölt szövetségi politikával kapcsolatos  elképzelései. Ez persze nem azt jelenti, hogy a választmány – netán  Molnár Gyula – pártelnök kihátrál Botka mögül. Hiszen ha a  miniszterelnök-jelölt úgy távozna, hogy nem egy közös jelölt javára lép  vissza (aki mögé rögvest be is áll), akkor az MSZP elporlik a  választáson. Ezért a választmány – mondhatni: izomlazító masszázzsal –  igyekszik oldani a Botkában levő, Gyurcsánnyal szembeni görcsöket. És ez  eufemisztikus megfogalmazás. Az MSZP budapesti frakcióvezetője ugyanis –  Botkának is üzenve – élére állította a kérdést. Horváth Csaba ugyanis  úgy fogalmazott: vagy Gyurcsány, vagy Orbán.
Tesztelnek
Ismét  felbocsátottak egy kísérleti léggömböt, hogy kiderüljön, miként fogadna a  közvélemény és az MSZP-bázis egy olyan kormányfőjelöltet, aki civil  szakértő. Legalábbis így is értelmezhető, hogy Lattmann Tamás  nyilvánosság előtt jelezte: beszélgetett arról Molnár Gyula  pártelnökkel, Hiller István választmányi elnökkel, illetve Molnár  Zsolttal, a szocialisták erős emberével, hogy ő lehetne a párt  miniszterelnök-jelöltje. Lattmann állítását a DK igazolta, mondván: az  MSZP azt kérte, hogy beszélgessenek a nemzetközi jogásszal, mert ő  lehetne a kampány címerfigurája. Csak aztán jött Botka. Az, hogy Molnár  Gyula szerint Lattmann soha nem volt a párt miniszterelnök-jelöltje, a  jogász állításait nem hitelteleníti, ugyanis a hivatalos jelöltséghez a  kongresszus áldása kell, Lattmann viszont csak annyit mondott: a  lehetőségről tárgyaltak.
Miért most tette mindezt publikussá, azt nem  tudni, a jogász szerint azért, mert mára egyértelmű lett, hogy míg ő  civileket akart behozni a politikába, addig Botka megjelenése csak  rosszat tett az összefogásnak. Ez az elméleti válasz, azonban  praktikusabb magyarázat is van. Lattmann ugyanis oszlopa a most zászlót  bontó Magyar Progresszív Mozgalomnak (a zoom.hu-t tulajdonló Tarjányi  Péterrel együtt), amelyiknek deklarált célja, hogy Botka Lászlót hátrébb  léptesse. Ez vélhetően azt jelenti: más miniszterelnök-jelöltet  keressen.
Puhulnak
Botka László nem tárgyal a DK-val, Molnár  Gyula és Hiller István teszi ezt – ők a megbeszélések kimeneteléről  találgatni sem hajlandók. Ez mindenképp elmozdulás, hiszen a  Molnár–Hiller duónak is az volt kiinduló álláspontja, hogy Gyurcsány ne  szerepeljen a közös listán. Hogy mire lesz elég a „puhulás”, az  kérdéses, hiszen azt, hogy a miniszterelnök-jelöltnek vétójoga van a  tárgyalások eredményét illetően, Molnár sem vonta kétségbe –  nyilvánosan. Viszont egyre markánsabban azt kommunikálja, az MSZP  nyitott azokra az érvekre, amik Gyurcsány Ferenc listán való  szerepléséről szólnak. És az MSZP elnöke nemcsak a DKval ütött meg  sokkal megengedőbb hangot, hanem a javaslatot elutasító pártokkal is,  mondván: az MSZP javaslata a választási együttműködésről továbbra is  érvényes, és a szocialisták örömmel vennék, ha arról a döntéshozó  testületek is tárgyalnának.
Átrendeződés
Ahogy közeledik a  kampány, úgy kavarodik az ellenzéki oldal. Bár a háromszázalékos  hibahatárról hiba lenne elfeledkezni, az, hogy az MSZP támogatottsága  egy százalékpontot csökkent augusztus óta, folyamatot jelezhet  (különösen úgy, hogy Botka Lászlót hónapról hónapra kevesebben  szeretik), nevezetesen azt, hogy az MSZP-szavazók nem tolerálják a  baloldali belharcokat. Ezt a hipotézist erősítheti, hogy a DK és  Gyurcsány Ferenc kedveltsége is erősödött, azaz a volt miniszterelnök  sikerrel hitette el, hogy a béke, a tárgyalás és az összefogás embere.  Ráadásul a Jobbik is erősödik (legalábbis pártként, miközben Vona Gábor  népszerűsége kopik) – támogatói zömmel a bizonytalanok közül kerülnek  ki. És ez akár a Jobbik érdemi erősödését is hozhatja, hiszen a  bizonytalanok mintegy 3,4 milliós táborának több mint fele állítja, hogy  van politikai favoritja.
Publicus Intézet – Vasárnapi Hírek
A  válaszadók a kérdőív kérdéseire telefonon válaszoltak 2017. szeptember  14–18. között. A nem, életkor és iskolázottság szerint reprezentatív  mintába 1014 fő került. A teljes mintában a mintavételi hiba +/–3,1  százalékpont.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!