Eseti munkacsoportot hoz létre az Alkotmánybíróság a lex CEU tárgyalásának előkészítésére – a taláros testület akkor tesz ilyesmit, ha egy ügy összetettsége okán a szokottnál alaposabb előkészítést igényel. Megeshet, hogy annak megállapítása, miszerint az Alaptörvénynek megfelel vagy épp ellentétes vele a felsőoktatási törvény módosítása, komoly szakmai kihívás elé állítja az Alkotmánybíróságot.
Az viszont egészen biztos, hogy a testületnek egy konok politikai csomót  kell kibogoznia. Ha alkotmányellenesnek ítéli a lex CEU-t, akkor Orbán  Viktor arcvesztés nélkül hátrálhat ki a törvényből. Ha nem tesz  ilyesmit, akkor a kormány azt kommunikálhatja az Egyesült Államok és az  EU felé egyaránt, hogy a belső jogrendbe tökéletesen illeszkedik a lex  CEU. 
Csakhogy a helyzet markánsan más, mint eddig. 
A  magyar hozzáállás – amit az unió eddig, ha nyögvenyelősen is, de  tolerált – az, hogy van a jog és a politika. Amíg az előbbiben nincs  hiba, addig az utóbbiba (legalábbis, ami a belpolitikát illeti) az EU  nem szól bele. Csakhogy most változni látszik a helyzet.
Egyes  kormányok – például a skandináv országok kabinetjei – azt az álláspontot  képviselik, hogy az európai közösség egy család. Márpedig egy família  azonos értékeket vall, azonos meggyőződések alapján cselekszik. (Ez a  hozzáállás a német, elvi alapokon készülő költségvetés ötletére rímel –  lásd "És akkor felröhögtek Berlinben" című főanyagunkat.) Így a skandináv  országok azt szorgalmazzák, szorítsa rá az EU a kormányt, hogy vonja  vissza a lex CEU-t, illetve a civil szervezeteket ellehetetlenítő  törvényt. Ez azonban csak alapfeltétel – mégpedig ahhoz, hogy az EU  egyáltalán hajlandó legyen folytatni a párbeszédet Magyarországgal.  
Ha  az alapfeltétel nem teljesül, akkor nincs pardon, mert skandináv  értelmezésben a jelenlegi eljárás érdemben a 7. cikkelyről szól. Aminek  legsúlyosabb retorzióit (a jogok – többek között a szavazati jog –  felfüggesztését) ugyan csak egy hosszú procedúra árán lehet  érvényesíteni, aminek végén az összes tagállamnak bólintania kell. A  magyar kormány abban bízik, hogy lengyel szövetségese mindenképp  megvétózna egy ilyen döntést, de az EP-pletykák szerint Lengyelországnak  is megvan az ára.
És hogy – többek között a skandinávok – nem  viccelnek, azt mutatja, miszerint több ország delegációja jelezte a  Néppárt vezetésének: kilépnek a Néppártból, ha a Fidesz a pártcsalád  tagja maradhat, még ha a magyar kormány nem is radírozza ki a CEU- és a  civiltörvényt. Emlékeztetőül: amikor a kormányt elítélő, a baloldali és  liberális pártok által jegyzett EP-határozatra mindössze 16 néppárti  képviselő mondott nemet, közülük 12 a Fidesz delegáltja.
22  konzervatív politikus viszont igenelte és mintegy 40 tartózkodott. Ez  azt jelzi, hogy alakulhat egy összefogás a Fidesz kiebrudalására, és a  konzervatív pártcsalád ennek érdekében még EP-többsége elvékonyodását is  hajlandó kockáztatni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!